2008. június 1.

Rori ír

Kora reggel van, mondhatni még csak hajnal. Odakint persze már hét ágra süt a nap, nyár elején ez már csak így működik. Az óra vidáman rikácsol bele a csendes reggelbe, felriasztva ezzel a négy égtáj minden lakóját. Rori először csak azt érzékeli, hogy valaki csörömpöl közvetlenül az agyvelője mellett. Csak kis idő múlva jön rá, hogy az ébresztő az, de egyből ezután a földhöz vágja. Félig meddig a tudatához ébred, felkel és nagyot nyújtózik. Nagyrészt inkább csukott szemhéja mögött, egy másik lányt lát, egy másik világban, aki vele szinkronban tesz mindent. A lány egyelőre légüres térben mozog, de ugyanúgy botorkál szinte vakon a fürdőszoba felé, ahogy a valóságban Rori teszi ezt. Ugyanúgy rúg bele valamibe, ami az útjába kerül, és ugyanúgy küldi el a valamit melegebb éghajlatra. Rorihoz hasonlóan először ő is az arcát mossa meg, jéghideg vízben, aztán hozzálát a zuhanyzáshoz.

Zuhanyozás után viszont a lány valami furcsa dolgot tesz: ahelyett, hogy a fogmosáshoz látna, ahogy ezt Rori teszi, ő inkább kimegy az erkélyre citromsárga, kiskacsa-mintás köntösében, társával, a bögre kávéval, és rágyújt. A semmiből egyszer csak megjelenik egy kandúr, pont úgy néz ki, mint bármelyik másik házimacska, szürke és hatalmas kék szemei vannak, amiket most a lányra mereszt. Mit bámulsz? – förmed rá a lány, mire a cica megrázza a fejét, szemrehányó nyávogással válaszol, majd nagyot nyújtózik és átalakul. Rori is csak meglepetten bámul, de a macska tényleg átalakul, méghozzá egy kifejezetten helyes pasassá. Nem kellene ennyit cigizned, árt a tüdődnek! – mondja a pasas. Ha elüt a teherautó, az meg a gerincemnek árt, mégsem mondja senki, hogy nem kellene annyit utcára járnom… – feleli a lány.

Rori monoton végzi a szokásos reggeli teendőit: fogmosás után felöltözik, sminkel, bedobálja a táskába, ami még kell, aztán elindul otthonról. Mindezt úgy teszi, mintha valójában ott sem lenne. Fejében megállíthatatlan vetítésként látja annak a másik lánynak a reggelét, de még csak most kezdi igazán érdekelni. Rengeteg kérdés merül fel benne, elsősorban az a kettő, hogy ki ez a lány, és hogy miért van neki egy olyan macskája, ami olykor jóképű férfivá változik, és aki aggódik a lány tüdejének egészségéért.

Rori egész nap ezen gondolkodik, és szép lassan alakot ölt az egész világ. Eleinte még csak az erkélyt látja aprólékosan és az előtte lévő ködös, elmosódott tájat. Később már behatóan látja a lakást, a szobát, ahová a lány és a macska besétál, és minden egyebet is. Tudja milyen színűek a szobák, hogy néznek ki az ágynemű huzatok, de még azt, hogy milyen a mintázat a vécépapíron. Persze mindez csak részletkérdés, mert Rori nem erre kíváncsi. Legalábbis nem főként erre. Pedig a történet még várat magára és Rori csak figyel és figyel, és megismeri a lányt, a macskát és mindenki mást, akinek szerepe van az életükben. Aztán végre valami motoszkálni kezd odabent. Mint amikor kigyullad a lámpa az ember fejében, úgy jön rá Rori is, hogy mit keres egy emberré alakuló, dohányzás ellenes macska egy lány lakásában, aki napi egy dobozzal szív el.

És amikor ez a kis lámpa felgyullad Rori fejében, akkor ő becsukja a szobája ajtaját, leül a gép elé, és pötyögni kezd.

Kezdetben voltak a betűk, és én így szóltam: Rori ír."

Nincsenek megjegyzések: